A nyájnak egyetlen dolga van: örülni a legelőnek s élni rajta. Mi is olyan életet kaptunk a Teremtőtől, amelyben legnagyobb lehetőségünk: örülni a „legelőnek”, örömünkből fakadóan pedig hálát adni életünkért és a világért, amelynek segítségével Isten fenntartja az életünket.
Az Úr alkotott minket, az övéi vagyunk - nem másé és nem a magunké.
Az Úr alkotta a legelőt is - nem más és nem mi magunk. Nem mi alkotjuk a legelőt a nyájnak, s nem mi alkotjuk az életterünket és életünk forrásait a magunk számára. Ahogy a nyájat, úgy a legelőt sem tudjuk megalkotni. Ahogy magunkat, úgy életünk színterét sem tudjuk fenntartani és folyamatosan megújítani. Tudunk viszont örülni neki s hálát adni ezért Alkotónknak.
Az Úr alkotott minket, s úgy vagyunk az övéi, hogy közben együtt vagyunk, mint a bárányok a nyájban. Ha egy nyájból egy bárány megijed, vele együtt a többi is megijed. Ha egy bárány elkezd szaladni, az egész nyáj szalad vele - nemcsak azért, mert ők is megijednek, hanem azért is, hogy együtt maradjanak. Az Úr úgy alkotott minket, hogy közösségben legyünk. Olyan közösségben, amely érzékeli a másik félelmét, amely együtt szalad a másikkal, amely közösen tud örülni a biztonságot nyújtó és életet fenntartó legelőnek, és amely hálát ad ezért a nyájért Alkotójának.
Mennyei Atyánk! Hálát adunk a legelőért és az egész nyájért! Hálát adunk azért, hogy fenntartod a legelőt, és megtartasz minket is! Hálát adunk azért, hogy Tiéd vagyunk és senki másé! Ámen.
Kodácsy-Simon Eszter
A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.
Yorumlar